A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) épülete a Fehérvári út 70. alatt régen és mostKevés olyan nagy múlttal rendelkező óriásvállalat működött Magyarországon a szocializmus előtt, alatt, sőt még után is, mint a hajdani BHG (most az elődszervezeteit is beleértve). Ezért is meghökkentő, hogy a mai internetes publikálási lehetőségek ellenére sem találunk róla egy a történetét, munkásságát és eredményeit
a rendszerváltásig bezárólag olvasmányosan, ugyanakkor kronológiailag is érthetően összefoglaló leírást. A vállalat régi alapítói, vezetői mára kihaltak, egykori dolgozói pedig a jelek szerint még egy évtized alatt sem tudtak gondoskodni arról, hogy hajdani munkahelyük világáról egy minőségi, szöveges-képes megemlékezés készüljön, noha sokan közülük az egész életüket ott dolgozták le.
Ezen a hiányosságon próbál meg valamelyest enyhíteni az alábbi cikk, melyben nagy vonalakban áttekinthető a vállalat kialakulása, működése és fő tevékenységi köre, továbbá információt kaphatunk az ott dolgozók munkahelyi életét színesítő egyéb érdekes körülményekről is.
Az írás második felében a BHG
számítógép központjának működéséről olvasható egy kis összegzés, konkrét gyakorlati példákkal szemléltetve. Ez a téma azért is került kiemelésre, mert a mai számítógépes világból visszatekintve elképesztő különbségként tárul majd elénk az akkori informatikai rendszer rossz hatékonysága és értelmetlensége.
Az
"Érdekességek" témánál (
rövidesen jön!) külön fejezet lesz a BHG-nak szentelve, hogy további érdekes információk és még számos egyéb kép bemutatásra kerülhessen.
A BHG VÁLLALAT ÖSSZEFOGLALT TÖRTÉNETE -
1911-ben a svéd
Ericsson társaság úgy döntött, hogy megvásárolja Deckert Rudolftól és Homolka Edétől cégüket, a
Deckert és Homolkát, mely akkor már komoly híradástechnikai termékpalettával, gyártási tapasztalattal, nemzetközileg is elismert kereskedelmi kapcsolatokkal és referenciákkal rendelkezett Magyarországon. A tranzakcióból végül fúzió lett: az Ericson bevásárolta magát a magyar cégbe, ami az év végére "
Ericsson Magyar Villamossági Rt." néven részvénytársasággá alakult.
- A frissen létrejött társaság új profiljának megvalósításához rövidesen egy új gyártelep építését kezdte meg a mai
Fehérvári út 70. szám alatt.
- Mire az épület elkészült, kitört az I. világháború, így a termelés nem indulhatott meg a létesítményben és az 1923-ig csak hadikórházként működött.
- A európai mércével is nagynak számító Ericsson cég az évek során számos szabadalmát adta át budapesti üzemének, többek között az elektrolit kondenzátorok gyártását is ők honosították meg Magyarországon.
-
1928-tól az Újpesten működő
Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-től különvált egy magát kinőtt részleg, a Távbeszélő és Távíró Osztály, melyet onnantól az amerikai
International Standard Electric Co." nevű híradástechnikai cég saját leányvállalataként működtetett tovább.
- Az amerikai társaság ezen új, magyarországi ágazata számára "
Standard Villamossági Rt." néven önálló gyárat indított az Ericsontól megvásárolt Fehérvári úti épületében.
- A technológiai fejlesztések révén ekkorra vált elérhetővé a világon mindenhol újdonságnak számító
rádió, így az új cégnél idehaza megindult a "Standard" márkanevű készülékek gyártása.
- A Standard Rt-t
1949 végén államosították.
- A II. világháború utáni újjáépítésben a Standard gyárnak is jelentős feladatok jutottak, emiatt megszűnt a rádiógyártás.
- Az államosítás miatt a külföldi fizetőképes partnerek eltűntek, így a vállalat magára maradt. A vezetésnek új gyártási feladatokat és célokat kellett kitűznie.
- Előírták, hogy közszükségleti cikkeket is kell gyártani, így készült a vállalatnál abban az időben lendkerekes autó, Pajtás telefon és modul rádióvevő oktatási célokra.
-
1950-től indult meg a magyar rádiózás nagy korszaka. Rengeteg új adóra volt szükség, köztük speciális célú "zavaróadókra" is. A cég így nagyszámú állami megrendelést kapott.
- A vállalat nevét
1952-ben Beloiannisz Híradástechnikai Gyárra (BHG) változtatták
Nikosz Beloiannisz görög kommunista békeharcos emlékére.
-
1952-54 között itt készítették el az első hazai
TV adót, mellyel elkezdődhettek a kísérleti adások.
-
1954-55 között újra beindult a rádiókészülékek gyártása.
-
1956 után új gyárépület építésébe kezdtek a Fehérvári úton. Az épület belső szerkezeti érdekessége volt, hogy a munkaterületeket mozgatható válaszfalakkal lehetett a mindenkori igényeknek megfelelően átalakítani.
- A cég legnagyobb megrendelői továbbra is a HM, a BM és a Posta maradtak. Elsősorban rádiókat, adó- és vevőkészülékeket, CB és LB telefonkészülékeket, továbbá telefonközpontokat gyártottak szigorú tervutasításos rendszerben.
- A BHG komoly fejlesztésekbe is kezdett a telefonközpontok terén. Az elektronikusan vezérelt ún. Crossbar központjai a Szovjetunión kívül eljutottak Algériába, Brazíliába, Görögországba, Lengyelországba, Kubába és Irakba is.
-
1968-ban a
Telefongyár, a
BHG, valamint az
Orion Rádió és Villamossági Gyár export tevékenységük lebonyolítására megalapították a "
BUDAVOX Híradástechnikai Külkereskedelmi Rt." nevű közös vállalatot az akkori Tanács körút 3/B alatt (ma Károly krt.). A Budavox 25 év alatt negyvenszeresére emelte az exportált áruk értékét!
- A vállalat számára a gazdasági csúcsot az
1965-1986 közötti időszak jelentette. Ezen években jöttek létre a
tatabányai, a szekszárdi, a kunhegyesi és a debreceni telephelyek .
-
1985-ben a gyárhoz csatolták a csődbe ment
Híradótechnika Vállalatot, amely elsősorban a Néphadseregnek és a külügynek dolgozott. Ezzel a csatlakozással már hat vidéki és három budapesti gyáregységre nőtt a BHG.
-
1989 környékén több nagy megrendelő sem fizette ki a leszállított eszközöket, így a vállalat komoly veszteséget halmozott fel.
- A Szovjetunió széthullása miatt évi 50 millió rubel értékű szállítástól esett el a cég. A talpon maradáshoz szükségszerű lett volna, hogy el tudják adni azokat a központokat, amelyeket 1990-ben 5 millió dollár értékben szovjet megrendelésre készítettek, ám ez a tétel végül a nyakukon maradt.
-
1991-ben egy meghirdetett tenderen a BHG-Northern Telecom együttes veszített, ami ugyancsak hozzájárult a vállalat későbbi széteséséhez.
-
1992-ben a lejtmenet ellenére még mindig nagyon sokan, 4.500-an dolgoztak az átalakulóban lévő és ekkor már a végét járó társaságnál.
- Az egykori nagyvállalatból létrejött kisebb-nagyobb gazdasági társaságok és azok szövevényes szerveződései, pályázati próbálkozásai még egészen
1999-ig eltartottak, amikor is az anyavállalat megszűnt. Ezen utolsó évtized többnyire érdektelen története már nem tartozik az oldalunkhoz.
ÉRDEKESSÉGEK ÉS EGYÉB BHG TUDNIVALÓK - Virágkorában
22.000 fő dolgozott a BHG-nál a budapesti és a vidéki telephelyeket, valamint a külföldi kiküldetéseket összegezve. 8.000 fő csak az automata telefonközpontokat gyártotta.
- A gyár önellátó volt, azaz minden munkafolyamatot
saját gyáregysége területén végzett. Néhány példa, hogy milyen üzemekkel rendelkeztek:
- Óriási lakatosüzem, ahol a telefonközpontok szekrényeinek lemeztábláit is készítették.
- Galvanizáló és festő üzemek, ahol korrózió ellen bevonták, majd a kívánt színre festették az alkatrészek, gépelemek felületét.
- Jelfogó szerelő üzem.
- Műszerész gyáregység.
- Több éves külföldi kiküldetésben és vidéki külszolgálaton is dolgoztak szerelők.
(Az eladott telefonközpontokat ők szerelték, szervizelték.)
- Minden gyáregységben külön működött
KISZ alapszervezet, melyeket központilag is összefogtak. A dolgozóknak minden hónapban tagdíjat kellett leróniuk fizetésük arányában, amiért KISZ, Párt vagy Szakszervezeti bélyeget kaptak tagsági könyvecskéjükbe.
-
Nőszervezet is működött a vállalatnál és természetesen komoly nőnapi ünnepséget is rendeztek minden évben.
- Az 50-es, 60-as és 70-es években nagy divat volt a különféle vállalati ünnepélyek alkalmával
vonatozni, vagy más néven "zakatolni", ahogy akkoriban hívták: hosszú sorokban, egymás vállát fogva több száz ember vonult és énekelve keringett az irodai folyosókon, akárcsak manapság az esküvőkön.
- A
Munkásellátási Osztályhoz tartozott a bölcsőde, az óvoda, a konyha és az üzemi étkeztetés, a számos raktár, valamint az üdülők.
- A vállalat saját
óvodája a
Petzvál József utca 39. szám alatt működött. A 70-es évek végén az épület életveszélyessé vált, ezért a csoportokat a renoválás idejére (egy évre) áthelyezték a két házzal arrébb lévő Fejlesztési Intézetbe. Valamivel a rendszerváltást követően a
Közlekedési Hatóság költözött a teljesen átépített ovi helyére. Ma ott zajlanak a KRESZ vizsgák és ott adják ki a jogosítványokat is.
- A vállalat kiemelt szakszervezeti
üdülője Keszthelyen volt, közel a Balaton partjához. Ezen felül további kisebb, családias, vízparti üdülői voltak
Balatonlellén, Balatonszabadin, Balatonszárszón, valamint
Surányban a Duna-parton.
- Az üdülőkbe igényelt beutalók elosztásáról egy bizottság döntött. 5 évenként csak egy beutalót lehetett kapni. (Esetleg ha valaki lemondta foglalását, be lehetett "ugrani" a helyére.)
- A BHG-nak saját
tanműhelye is volt, ahol folyamatos képzés folyt. Az ott végzett ipari tanulók többsége a cégnél maradt szakmunkásként.
- A vállalatnál rendkívül komoly
sportélet is zajlott:
- NB1-es futballcsapat
- Férfi-női kézilabda csapat, melyből a női válogatott szintén NB1-es volt
- Férfi-női teke szakosztály. A Hauszmann A. utcai épületeinek egyikében modern, automata tekepálya működött.
- Ejtőernyős szakosztály.
- MHSZ búvár szakosztály. Érdekesség, hogy a szakosztály vezetője, Medek Miklós, 2007-ben a Feneketlen-tó szökőkútjának szerelése közben egy csomagot talált a mélyben, melyben 3 millió forint lapult. Leadta a rendőrségen.
A SZÁMÍTÓGÉPES ADATFELDOLGOZÁS - A vállalat a 60-as évek végén külön számítóközpontot és Számítástechnikai Főosztályt hozott létre azzal a céllal, hogy minden nagyobb rendszert számítógépre vigyenek:
bérelszámolás, termelési elő- és utókalkuláció, termelési folyamatok, gyártási programok stb.
-
Bérelszámolás: Ez volt a vállalat életében az egyik legfontosabb számítási feladat, hiszen az nem fordulhatott elő, hogy a dolgozók nem, vagy nem időben kapnak fizetést.
-
Előkalkuláció: Egyes termelési folyamatoknak mi a várható anyagszükséglete, bérköltsége.
-
Utókalkuláció: Az eredmény, ami valójában teljesült. Költségek, anyagok, bérek és a kapcsolódó gazdaságossági számítások.
- A számítóközpont termében egy bolgár gyártmányú,
R20-as nagyszámítógép működött, melyhez 8 db, szekrény méretű mágnesszalagos és 6 darab merevlemezes adattároló egység, továbbá 2 db lyukkártyaolvasó és 2 db nyomtató csatlakozott.
- A nagygépekkel való kommunikáció nem volt interaktív, azaz nem volt billentyűzet és monitor. Az adatbevitel lyukkártyákról történt, a számítógép pedig printelve jelezte vissza a számításokat és a hibákat.
- A mindenkori feladatok a
Rendszerszervezési Osztályról (10 fő) érkeztek a programozókhoz. A rendszerszervezők fogalmazták meg, hogy mi egy feladat és ahhoz elkészítették a logikai folyamatábrát.
- A
Programozási Osztályon (15 fő) más-más nyelveket ismerő és alkalmazó szakemberek készítették el az összetett számításokat végző programokat. Assembler, PL1 és COBOL voltak a leggyakrabban alkalmazott nyelvezetek.
- Az
Adatrögzítő Osztályon (10 fő) készítették a lyukkártyákat, melyekkel,
más beviteli lehetőség nem lévén, mind a feldolgozandó adatokat, mind a programokat betáplálták a rendszerbe.
- Az
Ellenőrző Osztály (10 fő) megvizsgálta a kinyomtatott adatok, a "tablók" helyességét, amiket aztán a megfelelő gyáregységek segédmunkásai elszállítottak a részlegükhöz, hogy ott hasznosíthassák a rendszerből kinyert információkat. (
Több kartondoboznyi leporellót kell elképzelni tablónként!)
- A
Műszaki Osztály karbantartó munkatársai (15 fő) három műszakban dolgoztak, mivel a gépterem szünet nélkül üzemelt.
EGY PROGRAM FUTTATÁSÁNAK MENETE - Az operátorok (15 fő) a folyamatábrát figyelve bekészítették a feldolgozni kívánt adatokat tartalmazó mágnesszalagokat vagy merevlemezeket és elindították a futtatást.
- Az adatrögzítők részéről, lyukkártyák segítségével mágnesszalagra tárolt információkat a programozók által készített program beolvasta, elvégezte a kívánt műveleteket, majd az eredményeket kiírta egy újabb mágnesszalagra vagy merevlemezre, amiket felcímkézve meg kellett őrizni. Eközben folyamatos volt a tablónyomtatás.
- A következő lépésben futtatott program már a keletkezett újabb adatokkal dolgozott tovább. Egy-egy adatcsoport vagy más néven "téma" 10-15 programon is végigfutott a fenti a módon, mire a kívánt eredmény megszületett (pl. havi bérelszámolás).
EGY KONKRÉT FELADAT VÉGREHAJTÁSÁNAK PÉLDÁJA - A rendszerszervezési osztály dolgozói azt a feladatot kapták, hogy a
bérelszámolást számítógépre kell vinni. A rendszerszervezők ezért először a Bérelszámolási Osztály munkatársainak írták le az igényt.
- A Bérelszámolási Osztályon dolgoztak vagy harmincan. Közülük segítettek megadni a bevitelhez (input) szükséges adatokat (pl. havi bér, ledolgozott napok, szabadság, táppénz), és hogy milyen nyomtatott tablók szükségesek a kifizetéssel kapcsolatban (output).
- A kapott információk alapján a rendszerszervezők megalkották a program logikai folyamatábráját.
- A programok a Programozási Osztályon készültek el a rendszerszervezők és a programozók együttes munkájának eredményeképpen.
- A végeredmény azonban hiába született meg különféle nyomtatott tablók formájában, a kifizetés soha nem azok alapján történt, mert a Bérelszámolási Osztály harminc dolgozója azt előbb még ellenőrizte. (
Pontosabban manuálisan újraszámoltak mindent.)
- A bérszámfejtés elképesztően bonyolult műveleteiben számos bérezési forma váltakozott (órabér, darabbér, rezsióradíj), továbbá normaidő volt meghatározva, amit szintén figyelembe kellett venni, hogy azt a dolgozó teljesítette-e. További, a számításokat befolyásoló tényezők: szabadság, betegség, táppénz, jutalom, prémium, ha igen részesedési alapból vagy béralapból, gyerektartás, OTP kölcsön, bírói letiltás, óvodai és bölcsődei díjlevonás, katonaadó. (
Még a mikuláscsomagot is a bérszámfejtési tablók alapján osztották.)
- Ezen felül állandóan változtak a bérezéssel kapcsolatos szabályozások, ami miatt rendszeresen bele kellett nyúlni az összetett számításokat végző programokba, ami nem mindig sikerült. Olyankor hibák keletkeztek, amiket manuálisan kellett korrigálni.
EGY MÁSIK KONKRÉT PÉLDA - A
ternelési folyamatok segítésére, követésére a fenti módszer alapján szintén rengeteg "tabló" készült, melyek a gyártási rendszert adatokkal irányító és segítő dokumentációként szolgáltak (volna) ebben az esetben.
- A programozást, az adatbevitelt, majd a gépi feldolgozást követően elkészült tablókat először az arra illetékes osztály ellenőrizte, aztán lekerülhettek az üzemekbe.
- Ott viszont semmire sem használták a hatalmas idő és energia ráfordítással kapott adatokat, csak a rengeteg papír gyűlt egyre nagyobb hegyekbe valamelyik sarokban.
- A
Számítástechnikai Főosztályon az adatrögzítőkkel, szervezőkkel, programozókkal, gépkezelő operátorokkal, diszpécserekkel, kontrollálókkal, műszakiakkal, segédmunkásokkal, valamint az osztályvezetőkkel és titkárnőikkel együtt
85-100 fő dolgozott.
- Lehet szépítgetni az eredményeket, de attól még a tények tények maradnak. Ennek a számítógépes adatfeldolgozási munkának így sok értelme nem volt. Óriási költséggel gyártottak valamit, amit vélhetően semmire sem lehetett használni. Ahogy a szocializmus idejében megannyi helyen, úgy itt is arra volt jó ez a tevékenység, hogy az embereknek biztosított legyen a munkája, amiért mindig megkapták a fizetésüket. Bár tudjuk, hogy ez hosszabb távon hova vezetett...
A terület 3D-s környezetben